Folyó

Csiklandósak az esték… Most ez jutott eszembe. Persze nem most jutott eszembe, hanem tegnap este, amikor hazafelé mentem a tornából, és nem végigfagytam az utat, hanem végig élveztem, kedvem lett volna sétálgatni. Eszembe jutott, hogy milyen volt egyetemistaként este kinn ülni a koli előtt és csak élvezni azt a simogató érzést, amit a társaság a levegő a hangok és az életkorom adott.. De persze ez nem jelenti, hogy most nem lett volna ugyan olyan jó, mert csak sétálni kellett volna és szagolgatni, beszélgetni valakivel, meginni egy sört ilyenek… De sietni kellett meg hát egyedül is voltam, Kisbéla aludt a kisszobában és Béla várta, hogy végre hazaérjek, hogy mehessen meccset nézni… Ennyi, ez a valóság. …Azért cuki érzés volt odabújni a Kisfiamhoz és elmondani neki, hogy nyugodtan aludjon, csak annyi történt, hogy Anya végre hazajött….

Szerződés aláírva, váll megveregetve, fénykép elkészítve... sok-sok ilyen napot szeretnék! :)

Halihó Földlakó!

Ez egy szép nap lesz, (remélem) amikor is kiderül, hogy alkalmas vagyok-e a munkámra....

Nektek nem nagy szó, de én 2 hete megállás nélkül dolgozok egy Szerződésen, és ma ha minden igaz aláírják :) 11-re jön a Polgi. Tegnap 18:30-kor még bent voltam, ami azért meglepő, mert 16:00-kor vége a munkaidőmnek. Persze Kisbéla már aludt mire hazaértem, de cuki volt, mert az én ágyamban.

Csinibe vagyok, és izgulok. Akartam hozni fényképező gépet de elfelejtettem!

Az enyém a focista :) 

Még szerencse, hogy az esküvő Áprilisban lesz! ... Addig hátha elolvad a hó! Lehet varratok egy bundát a ruhám fölé!

Hihetetlen ez, hogy mennyi minden parázni való van az esküvővel… most ez a haj biznisz!

Csak nem csinálhatom magamnak, csak nem lehet olyan mintha kiléptem volna a tusolóból (bár eredetileg olyat szerettem volna).

Nem lehet, mert szétesik, nem lehet, hogy én csináljam meg, mert csúnya lesz, nem lehet, hogy összefogjam, mert a kiengedett a szexi, nem lehet, hogy kiengedjem, mert meghülyülök tőle. Nem tudom, milyen lehetne, szeretnék bele élő virágot, de nem lehet beletenni csak a szertartás előtt. mert elhervad, szeretnék… nem tudom most már tényleg, azt sem tudom, hogy én milyet szeretnék. Mások hogy bírják, hogy mindenen csak gondolkodnak megállás nélkül?

De végül rászántam magam hétfőn és elmentem a fodrászhoz, ahhoz, aki ott dolgozik közel hozzánk. Persze az, akit én ismerek nem volt ott, de volt ott egy másik, aki elég undok fejet vágott, de azért válaszolgatott a kérdéseimre, mondjuk csak olyan szinten, hogy ő egyáltalán nem csinál kontyot. (Persze Anyukám szerint ez nem konty, tényleg én nem is tudom, hogy mi a konty.) Na, mindegy, Ő nem csinálja, meg a hajam akkor mondom, talán a társa… az meg nem dolgozik szombatonta.

Oké akkor legyen a másik fodrász, akinél már voltam korábban és be is festette egyszer a hajam. Egy nagy szépségszalonban dolgozott a belvárosban. Nem baj kicsit messzebb van, de hátha elvállal. Ott azonban, üresen tátongott a helyiség, és legalább három helyen ki volt rá írva, hogy kiadó. Nem értem, hogy mehetett tönkre hiszen, bár én azt hiszem csak háromszor voltam, mégis mindig (legalábbis azon a pár napon biztosan) tele volt emberrel. Na, jó ekkor azt gondoltam, hogy ez jel, és nem szabad a hajammal foglakoznom tovább. Az után hazafelé menet láttam, hogy két szépségszalon is van egymás mellett, nem olyan messze tőlünk a város egy kies részén, és akkor lefékeztem… az jobb lett volna, de nem ez történt. Hanem tovább mentem és egy tripla y-nal a főút közepén megfordultam, miközben mindenki ledudálta a hajam, persze nem sikerült a kapubejáróban csinálnom mindezt, hanem csak a leg szűkebb helyen ahol még autók is parkoltak. Mindegy visszamentem, és persze nem volt ott parkoló, tehát még mentem egy kilométert arrébb és 20 percig gyalogoltam visszafelé. Végül megtaláltam a két szépségszalont, és bementem a kettő közül abba amelyik nem úgy nézett ki mint egy kínai büfé.

Ebben sajnos nem volt fodrász, de kaptam egy névjegykártyát, ezután bementem a büfébe ahol senki nem volt csak két ember evett az egyik pultnál, mondtam nekik, hogy a fodrászt keresem, mondta az egyik, hogy OK én vagyok az. A csajszi kb. 17 éves lehet, de akkor igazán jó indulatú vagyok. Nem baj, gondoltam biztosan a sors akarta így, adott névjegykártyát, bár egy csomó ideig kellett miatta könyörögnöm, és kaptam időpontot próbakontyra is. Sajnos hazafelé nem nyugodtam meg túlságosan, hogy majd ő fogja megcsinálni a hajam, de azért próbálkoztam. Többek közt azzal nyugtattam, magam, hogy ha szar akkor még mindig fönn áll az az eshetőség, hogy szétszedjük és én magamnak újra csinálom.

De ma azért inkább fölhívtam a másik csajt is (aki nem abban a szalonban dolgozik, amelyik úgy néz ki mint egy kínai büfé, hanem a másikban). Nagyon szimpatikus volt a hangja, és elvállalta, hogy szombat reggel megcsinálja a hajam. nem mondtam, hogy ez próbakonty lesz, hanem azt mondtam, hogy bálba megyünk este. (ami amúgy igaz is, mérnökbálba)

Vagy az overált fogom, fölvenni vagy a koszorúslány ruhámat csak azzal előbb kell kezdeni valamit, mert varrás mentén szakad.

Még egy kicsit visszatérek, a fodrászra aztán hagylak benneteket békében nyugodni! De az a csaj, akihez manikűröztetni járok, egy fodrászüzletben dolgozik. És az a „csaj, akihez manikűröztetni járok” a barátnőm (nem olyan igazi barátnőm, csak egy lány, aki a Béla évfolyamtársának a felesége, és kb. egykorú a kisfiam a nagyfiával, és amúgy igazán rendes lány és nincs vele semmi probléma) húga. Aki mellesleg nagyon jóban van azzal a csajszival, aki ott a fodrász. Na, mindegy, tehát ez a nő is fodrász és Ő abba fodrász kategóriába tartozik, akit ráadásul ismerek, tehát lehet, hogy az lenne a legjobb, ha Ő csinálná a hajam, csak azon kezdtem parázni, hogy mi van akkor, ha mondjuk, nem tetszik. Mert ugye akkor egy olyan nőnek, aki a „barátnőm” húgának (akivel én is jóban vagyok) a legjobb barátnője, kell megmondanom, hogy nem te fogod a hajam csinálni, mert nem tetszik, ahogy megcsináltad. Meg, ha véletlen megbántom, hogy „ronda lett a hajam” akkor a manikűrt is buktam. Értitek a problémám? De van az érmének egy másik oldala is, méghozzá az, hogy most csak azért ne csinálja, egy lehet, hogy jó fodrász a hajam, akit ráadásul ismerek, mert ismerem? Na, mindegy, ha e közül a kettő közül, akikhez próbakontyra megyek mind a kettő szar akkor nincs más hátra, mint előre és be kell vállalni, hogy ez-az kellemetlen lesz. Ráadásul meg kinézem abból a csajból, hogy tök jó hajat tud csinálni.

Fárasztó voltam ma! Legközelebb jobb lesz!

Akik azt mondják, hogy a középiskolás évek a legszebbek, azok valamit elszúrtak egyetemistaként.

Jajj-jajj, félek ettől a bejegyzéstől, már most.  Kicsit talán nyálas, meg csöpögős. Na, mindegy csajpartin voltunk a hétvégén, és mindenkinek ilyen barátnőket kívánok, mint nekem vannak. Az bennük a legszebb, hogy tényleg olyannak szeretnek, amilyen vagyok, pedig sokszor gondolom, hogy talán jobban ismernek, mint a Bála, vagy mint Anyukám. Mert azért az ember a szülei előtt mindig szerepet játszik, a párjával szemben meg mindent elkövet, hogy elkerülje a veszekedéseket, ki előtt tudod elengedni magad?

Na, nem kell itt kétségbe esni, mert az életem nagyon fantasztikus, és nyugodtan mondhatom, hogy a szüleimmel és a párommal való kapcsolatom is irigylésre méltó. De milyen jó egy kicsit arra gondolni, hogy milyen volt egyetemistának lenni, milyen volt fiatalnak, függetlennek szabadnak lenni, milyen volt diákhitelből élni, hajnalba feküdni és utána végigbírni nyolckor az előadást, milyen volt…? Nektek milyen volt? Nekem felejthetetlen, lecsrélhetelen, örökre az emlékezetembe vésődött.

Na jó, mivel ez egy olyan hely ahová leírhatom a véleményem ezért ez a véleményem: Elmehet a MÁV és elmehet a BKV a büdös picsába, nem fogom könnyesre sírni a párnám a milliárdos tartozásaikon…. Egyszerű üzletpolitikával kb. 10X annyit keresnének mint most.

Mivel otthon családi botrány készült robbanni abból, hogy ki viszi, ki hozza, ki jár a gyerekért a bölcsibe, meg hogy ki mennyit dolgozik, milyen alaposan, és milyen nehézségesen végzi a munkáját, ezért úgy döntöttem átkérem magam autóval járósra. Mivel az állami szférában dolgozom ezért ha tömegközlekedek fizetik a 80%-át ha pedig autóval járok akkor fizetnek 9 Ft-ot kilométerenként. Mivel eddig úgy gondoltam (helyesen), hogy jobban megéri tömegközlekedni ezért széjjelvonatoztam meg troliztam az agyam mire a munkahelyemre értem! De ennek vége, otthon beszállok az autómba és kiszállok a munkahely parkolójában, (és persze kifordítom a pénztárcám a benzinkútnál). De legalább oda érek a gyerekért a bölcsibe, és így Béla annyit dolgozhat, amennyit akar. (Amúgy, ez szuper zárójeles megjegyzésként, mert nem igazán a témához tartozik… hiányzik, hogy vonatozzak meg trolizzak, az az idő csak az enyém volt, olvastam meg kisminkeltem magam, meg figyeltem az embereket.)

Mivel azonban környezetvédelmi vénával vagyok megáldva, és biztosan tudjátok, hogy szmogriadó volt és mindenkit megértek, hogy tömegközlekedjen, hát egy napot én is újra bevállaltam. De mivel már nincs sem BKV bérletem, sem pedig helyközi járat bérletem, ezért két választásom maradt, bár a másikat választottam volna… Tehát, vagy lógok szakszóval „bliccelek” vagy szépen kifizetem a viteldíjat, ha már egyszer használom. Így hát, ez a kis móka, hogy én vonattal jöjjek dolgozni több mint 1100 Ft-omba került!!!!???? (csak be, nem retúr). Jól olvastátok, engem is majdnem széjjelvágott az ideg. Mi, mondom, sírnak itt a buzi MÁV-osak hogy aszonygya, jaj de sokan lógnak, meg, „Évente több milliárd forintos kárt okoznak a menetjegy vagy bérlet nélkül utazók a vasúttársaságnak”. Én anyuka vagyok, meg már öreg is ahhoz, hogy itt blicceljek, túl megalázónak érezném, hogy kifizessem a büntetést. de ha frissen végzett egyetemista (diák nélkül) akinek még munkája sincs, nem nagyon gondolkodnék ezen a dolgon, amikor bemodja a nő, hogy 800 Ft Budapest Keletiig, tessék, nem véletlen 300 hogy minden normális ember aki éppen nem most rabolta ki a bankot, hanem csak egyszerűen tenni akar a város levegőéért meg bírja venni a kibaszott jegyet??!!

 Ki a jó büdös lószart érdekli? Normális áron kellene adni a jegyeket, és utána sírni, hogy nem fizetnek.

Amúgy megjegyzem jellemzően egyik nap felszólítják az embereket, hogy vigyázzunk a város levegőjére és menyünk vonattal, meg busszal meg tököm tudja mivel, rá két napra meg minden bliccelőt lelőnek merhogy szegény elővárosi vonalak!... Ennyit a környezetvédelemről, meg a tudatosságról, meg minden szarságról ami ömlik ránk…

Tényleg hová haladunk, és ezek a buzik meg mi a fenét sírnak? Ha jobban belegondol az ember, csak a nyugdíjasok a diákok és az állami alkalmazottak utaznak elővárosi vonattal, mért azért mert a többieknek nem éri meg, vagy ha véletlen föltévednek, azonnal bliccelnek. Ha viszont az állami alkalmazottak jegyének a 80%-át a munkahely fizeti, ami ugye állami cég akkor, tulajdon képen az egyik zsebéből a másikba rakja a lóvét, és utána panaszkodik. Nem vagyok egy nagy megmondós, de az a véleményem, hogy OLCSÓBB JEGYEKET és akkor fölösleges is a razzia meg minden, mert így tulajdonképpen az emberek rá vannak kényszerítve a csalásra… és utána meg számon kérik tőlük, ha mégis csalnak!

Hol a picsába élünk? A világvégén?

Sziasztok, mamlaszok!

Nagyon- nagyon régen nem írtam, na, nem azért mert nem volt mit, hanem azért mert. Most azonban eljutottam arra, szintre, hogy hiányzik ez a kis összefoglalója az éltemnek, hogy leírjam, hogy mi is van.

Persze, csak azzal tudom kezdeni, hogy nincsen semmi különös, Kisbélát szerencsére nem műtik ma meg, meg, ha minden igaz nem műtik meg egyáltalán, csak majd valamikor sokára, és addig megpróbáljuk, mindanyian elfelejteni ezt a kis bakit (ami tényleg nem nagy dolog) ami a kukszerral van. Szerencsére amúgy nem beteg, csak ki kellett mosni a fülét, de ez minden.

Az esküvői előkészületek így állnak: Van: Zenekar, fényképész, kaja, pia, anyakönyvvezető, ruha, terem, díszítés, világítás, forgatókönyv, és kitaláltunk egy aranyos kis játékot is, amit persze nem árulok el, mert lehet, hogy a barátnőim is olvassák a bejegyzést, és nekik meg meglepi lesz! A hajamat én szerettem volna csinálni, és Béla is azt mondta, hogy neki nagyon teszik úgy, ahogy én meg tudom csinálni, de mindenki csak köpködött (anyukám kivételével). Aztán a sógornőm fölajánlotta, hogy megcsinálja, de mivel ekkor már ivott egy csomó pálinkát, ezért inkább közölte, hogy bármit is teszek fölöslege ellenállás, mert Ő tökéletesre tudja csinálni. Tehát inkább mielőtt még totál megbántottuk volna egymást kitaláltam, hogy mégis elmegyek a fodrászhoz! Jó is hogy írom, mert ki kell nyomoznom, a telefonszámát. Meg persze szeretnék előbb próba kontyot, mert ha ronda, akkor nem érdekel, hogy ez a fodrásznő a barátnőm akkor is én csinálom! (bár most, ha jobban belegondolok, akkor mégsem vele fogom csináltatni, mert akkor az lesz, hogy ha ne adj Isten csúnya, hogy nem merem neki megmondani, vagy megmerem, de akkor lőttek a barátságnak. Nem tudom, még majd kitalálom.

A házunkat meg 35 mo FT ért építik föl. Persze ahhoz, hogy ennyi pénzünk legyen, kell fölvennünk hitelt. Ahhoz, hogy legyen, hitelünk kell állni a ház 40%-ának, és hogy addig eljussunk 15 mo Ft-ra lenne szükségünk, persze nincs ennyi pénzünk, 10 mo Ft-unk van, amit oda tudnánk adni a kivitelezőnek. Tehát nem tudom, hogy honnan lesz még lé, ha nem rabolunk bankot. De Béla azt mondta, ne fájjon emiatt a fejem, majd Ő megoldja… Persze azzal kezdjük, hogy a terveket gyúrjuk meg, hogy legyen akkor kisebb, ne legyen kerti lépcső, legyen egy szobával kevesebb… ezek Béla szerint 1,5 mo-s változtatások, lehet több, ha nem lesz loggia. Új tervezőnk van, és már nem félek attól, hogy mondok neki valamit és akkor majd semmi hasonlót nem fog csinálni.

Természetesen lemondtam a nászútról tehát inkább itthon maradunk, szerintem az elkövetkező 30 évben, de majd öreg korunkban világkörüli utazásra megyünk -  remélem.

Na, jó ennyit mostanra, legközelebb majd valami többet és jobbat…