Nos, a kérdés azért adódik, mert ma láttam, egy nagyon magas lányt az utcán. Értek a magasságokhoz, mert olyan családból származom ahol mindenki égig ér...csak én vagyok kicsiny.
Ez a lány kb. 190 cm lehetett, tehát ige-igen magas (nőben, mert persze férfiban a 190 nem olyan túlzás). Persze mondhatjuk, hogy szegény nő biztosan nem talál magának pasit ilyen magasan, de szerintem nem ez a lényeg, hanem hogy, ha az ember ilyen nagy, akkor magabiztos. Még csak hogy magabiztos, de törekvő okos kiegyensúlyozott, akire fölnéznek! Persze itt vagyunk mi, akik a könyökéig érünk és érezzük magunkat hülyén a béna kis életünkkel és próbáljunk kitörni mással, nem a testi adottságunkkal. Persze nem azt mondom, hogy lehetetlen lásd példának a Miniszterelnökünket, hanem azt, hogy mint pl. az Ő esetében is beleöregszik, belefásul, megkeményednek és markánssá válnak a vonásai (mint a szíve és a gondolatai), kérdés hogy megéri-e kicsiként nagyra törni...
Ez mára csak ennyi, nem történt a házzal semmi.
Ui.: ma hülyének néztem a félig főnökömet, mert az állította, hogy péntek van, és amikor kiderült, hogy neki van igaza akkor majdnem elsüllyedtem, és még nem bocsájtottam meg magamnak.
