Folyó

Olyan régen nem írtam, hogy már csak, na!

De ami késik, nem múlik, most itt egy bejegyzés, csak hogy érezzem, hogy élek, és remélem, ha elkezdtem, nem lehet majd megállítani a lavinát. Most ide is leírom, amit már a csajoknak mondtam, hogy az a baj ezzel a bloggal, hogy mivel a neten van, ezért az ember odafigyel, hogy ne hibázzon, de mivel nekem sajnos nagyon rossz a helyesírásom, így azzal foglakozom, hogy a betűket javítgatom ahelyett, hogy azzal foglakoznék, hogy mit írok, és így az egésztől elmegy az ember kedve! De ha van helyem, időm (bár az nem sok) és kedvem, tehát hajrá!

A házunk annyi hogy nagyon szépen épülget, elég sokat küzdünk a villanyszerelővel, Bála már úgy volt szerez nehéz fiúkat és megvereti, mert annyira idegesítette a kiscsávó, de valamiért ragaszkodik hozzá. Azt mondja, hogy amit egy szerelő elkezdett azt annak a szerelőnek kell befejeznie, mert a másik nem tudná… Mondjuk, én nem vagyok valami nagy villanyszerelő, de ezt elég nehezen tudom elképzelni, mivel szerintem egyik szerelő suliban ugyan azt tanítják, mint a másikban. Vagy a legmorbidabb példát vesszük, ha netán meghalna a villanyszerelőnk, akkor nem is tudnánk befejezni a házunkat, mert nem lenne egy ember, sem aki tudná, hogy vajon a kék drótot a pirossal kell-e összekötni, vagy a másik kékkel ahhoz, hogy fölkapcsolódjon a villany! Azért a villanykapcsolóról jut eszembe, hogy tegnap, amikor kimentünk a telekre, hogy megetessük a kutyánkat, Szabolcsot és… bementünk a házba és… volt ott egy villanykapcsoló és… benyomtuk és… ÉGETT!!!! tudom, hogy hihetetlen de tényleg ezt csinálta Égett, nem csak úgy maszatolt, hanem rendes fénye volt meg minden, Kisbála is annyira örült neki, hogy fél órán keresztül le föl kapcsolgatta, szerintem ez nem tett túl jót a házasságunknak, mert Béla meg egyfolytában azon volt, hogy hagyja már abba, de azért tetettük olyan alacsonyra a villanykapcsolókat, hogy a gyerekek is elérjék!

Jut szembe gyerekek! Úgy volt, hogy sokat szexelünk (ez kipipálva) és nem védekezünk (pipa) és majd Anya jól megnöveszti a pocakját, és majd lakik benne egy apró élőlényke (baba a gyengébbek kedvéért). De ez nem így lett… nem tudom mi a baj a gyerekcsináló gyárunkkal, de nem akar működni! Az egészben csak az sajnálom, hogy építettünk egy rohadt nagy házat (amiben már van egy lámpa, ami világít) és nem vagyunk képesek benépesíteni… Szegény Kisbéla is folyton megmutatja, hogy ez lesz a testvérének a szobája, csak persze azt nem tudja, még hogy igazából nem is biztos, hogy lesz testvére…

Na, mindegy, ez minden szempontból rossz, és most itt nem a gyerektelen anyák szörnyű életére gondolok, mert nem vagyok gyerektelen, hiszen ott van nekem a kis napsugárkám a Kisbéla. Tehát nincs okom itt hisztizni meg nyávogni, hogy így gyerek meg úgy gyerek van, akinek egyáltalán nem jön össze!

Persze szörnyű lehet, tényleg, nem is akarok belegondolni, én nem akarom lekicsinyelni a problémájukat, csak azt szeretném leírni, hogy az enyém más… és igen is rossz!

És mivel tudom hogy képes vagyok gyermek fogantatására és kihordására és megszülésére (értsd nincs semmiféle testi problémám) mégsem sikerül teherbe esnem, tehát az egész csak és kizárólag lelki dolgokra vezethető vissza! Jaj, azok a lelki cuccok, amiket csak tudat alatt tudunk irányítani vagy mivel a tudat alattinkban van, ezért csak onnan nem tudjuk irányítani. Ami egy nagy semmi sem, csak annyi hogy mindenki nyugodjon meg szemlélje távolabbról a dolgokat, ne görcsöljön és akkor minden rendben lesz! De hogy lehet úgy megnyugodni és nem odafigyelni, hogy közben arra gondolok, hogy eléggé nyugodt vagyok-e és eléggé nem figyelek-e oda??? Fából vaskarika! Szerintem csak arra a dologra tudok gondolni, amire éppen gondolok, és ha valami másra gondolok mint amire gondolni akarok, akkor arra gondolok, hogy erre a másra most azért gondolok, hogy ne gondoljak arra a valamire amire most épp gondolok…. Követhető volt? (mármint értettétek, hogy mire gondolok, amikor nem gondolok arra, amire gondolok? J)

Na mára ennyi, remélem legközelebb több lesz!

Pussz!