Mi minden történt mióta nem jelentkeztem?... Voltam terhes, meg voltam korházban, mert, hogy szültem, meg eltelt a nyár. És most megint itt ülök a gép előtt, a gyerekek már alszanak. Béla meg focizik és az a nagy helyzet, hogy megint nem magamról meg az életemről fogok írni… Bár tényleg mondom, hogy jó lenne, mert később milyen érdekes lesz elolvasni, hogy Mangi tegnap 2012.08.23-án fordult meg először hasáról a hátára, és ez annyira tetszett neki, hogy egész nap ezt gyakorolta... Ma azt hittük elfelejtette, mert nem csinálta, de kiderült, hogy nem felejtette el csak egyszerűen nem volt hozzá kedve.
Olvasok egy könyvet A.J. Christian Mit keresett Isten a hálószobában.
Azért olvasom ezt, mert már minden itthon található könyvet kiolvastam, (nem kell megijedni, nincs könyvtárunk) és nem akartam könyvre költeni. Ezt meg már régebben kaptam a Bátyámtól, mikor tönkre ment az előző kapcsolatom, és nem volt kedvem hozzáfogni. Mondván hogy minek nekem idióta pszicho cucc. Na, ez volt a mellékvágány.
Tehát leírja a csávó, hogy csak akkor leszel igazi nő, ha pontosan megéled magad akár ki is vagy.. ha tetszik az, amit csinálsz, élvezed az életed és leszarod, hogy mások mit gondolnak, nem nekik akarsz megfelelni, (és fontos: nem is magadnak) csak egyszerűen élvezni akarod magad. Ha ezt meg tudod csinálni, akkor, kinyílik feléd a világ, mert annyi benne a művi, hogy tetszeni fog az embereknek, hogy te eredeti vagy.
Elgondolkodtam ezen, tényleg az életünk nagy részét az befolyásolja, hogy mit gondolok arról, hogy hogyan kellene élnem. … Azt gondolom, hogy az jó, ha hűséges vagyok, ha szeretem a munkám, ha szép feszesek az izmaim, ha nem lopok a sarki boltban stb. de ezeket csak azért csinálom vagy nem csinálom mert ezt várja el tőlem a társadalom. Tehát az hogy Én ki vagyok és mit is szeretek csinálni vagy nem csinálni, hogy szeretek kinézni azt csak abból tudom fölépíteni, hogy mi az amit helyesnek látok magam körül.
És képzeljétek rájöttem, hogy ismerek egy embert, aki nem ilyen. Ő is teljesen normális, nem lógna ki a társadalomból, hacsak nem azzal hogy boldog azzal, amije van.
Ő az Unokatesóm. Amikor gyerekek voltunk meghalt az Anyukája és az én Édesanyám kötelességének érezte egyengetni az útjukat (4-en voltak testvérek). Anyám elképzelése a világról az, hogy csak akkor válhatsz emberré, ha egyetemet végzel. Nekem még a főiskolát sem engedte. Nos, Az unokatesómat is be akarta ebbe húzni, de eszem a lelkét Ő a világ legegyszerűbb teremtése, aki ráadásul azt hiszi magáról, hogy nem is. Emlékszem azokra az időkre… szörnyű volt, mi kis minta gyerekek tanultunk érettségiztünk készültünk a fölvételire Ő pedig lázadt és veszekedett, maga mellé állította az apját, hogy Ő márpedig nem és nem. Maximum sofőr lesz, mert vezetni nagyon szeretett. Szörnyű volt tényleg, a szituáció is de Ő is, elviselhetetlen, okoskodott, és egyfolytában csajozni szeretett volna, de olyan ronda, izomzatlan, férfiatlan, folyton csak okoskodó, koravén fráter nem létezett másik a földön.
És most jön a mese megvilágosult része. Valahogy összeakadt a világ legrondább nőjével… tényleg ha létezik ilyen, akkor ez a csaj lesz az, és ráadásul öregebb is nála. Na, jött is minden rosszindulat a szánkból, ahogy csak tudott. Mi elitisták, akik végig mitapéldálóztuk az addigi életünket. De szerencsére, Árpit ez nem hatotta meg szerette azt a nőt és kész. Huszon pár évesen egy harminc pár éves meglett anyát (ja mert gyereke is volt).
Arpi viszont tényleg mindenkit leszart és kiment Erdélybe a csaj után egy pékségbe fuvarozónak. Megvették a leglepukkantabb házat, valahol egy nevenincs falu utolsó utáni utcájában, és élik a világ LEGBOLDOGABB életét. Tényleg nem akarnak másnak látszani vagy másnak mutatkozni, mint amik.
Ahogy így leírtam, ki akarna Árpival cserélni? Szerintem senki, pedig milyen hülyék is vagyunk… mert csak három szót kell vele beszélgetni, (mondjuk az a három szó biztos a kisteherautóról, a kenyérről, meg a hülye román rendőrökről fog szólni) de még egy olyan felüdülés ritkán adatik meg bárkinek is.
Mintha egy igazán forró napon beletennéd az arcod egy kis friss hűvös forrásvízbe, olyan vele beszélni. Alig várom, hogy hívjon vagy meséljen. Nincs semmi, ami miatt szomorú lenne, vagy amin fölmérgelné, magát. A télen 2 hónapig nem volt TV-jük, mert azt hitték lefagyott az antenna, de aztán kiderült, hogy csak rosszul dugott össze valamit az eszemadta, és csak röhögni tudtak rajta. Összetörte az autóját, és persze pénzük semmi hogy megcsinálják, de tényleg eszébe sem jutott rajta bánkódni.
A bátyáim is meglett felnőtt emberek komoly élettapasztalattal, akik világ életükbe tök hülyének nézték Árpit (köztük én is), és most alig várják, hogy haljanak felőle, hogy kellemesen felüdítsék a lelküket, hogy nevessenek csak azon, hogy végre beszélgetnek valakivel, aki nem akar viselkedni, vagy ha igen akkor azt is csak azért mert évezi.
Tényleg milyen jó is a közelébe lenni és még csak nem is tud róla.
Mióta tudom, hogy így is lehet élni, és az ember akkor lesz boldog, ha tényleg az aki, azóta gondolok rá, hogy ezt kell mindéképpen megtanítani a gyerekeimnek… de ha én magam sem tudom megcsinálni, mert nem olyan régen még azon paráztam, hogy ki mit szól a házunkhoz, akkor hogyan tudnám ez megtanítani a gyerekeimnek. Legyen belőlük ronda igénytelen fráter, vagy guvadt szemű béka, csak legyen boldog azzal aki.
UI.: Kedves Árpi, ha esetleg ne adj, Isten valaha is olvasod ezt, kérlek, hogy ne haragudj meg, tényleg fölnézek rátok, rád is és a Párodra is. igazán-igazán.
