Sziasztok!
Olyan jó kis blogot olvastam most, az előbb… Azt írta a csávó: „Vicces ez egyébként, pár napja elalvás előtt arról meséltem Björknek, hogy annyira körbecsavarogtam én már ezt az országot, annyira voltam már minden és mindenféle (ahogy nyilván leszek is még), hogy ha néha be-bevillan egy emlék valamelyik korábbi állapotról, akkor az olyan, mintha egy tegnapi filmet mesélnék, valaki más életét.”
Tényleg, milyen jó is olvasni, pont leírta, amit érezni szoktam. Csak én nem az országot csavarogtam be, hanem az életem változott pár pillanat alatt akkorát, hogy olyan mintha másé lenne.
.jpg)
Olvastátok a Gésa emlékiratait? Hát én olvastam, nem a béna mozifilmre gondolok, semmit nem adott vissza az egészből, hanem a könyvre… Azt mondja benne a csaj, (írja benne Arthur Golden) ami után eladja őt meg a nővérét az apjuk, hogy csak állt ott a házban és asszem, rizst kavargatott, vagy valami ilyesmi, hogy ahogy ott állt a tál fölött azon gondolkodott, hogy ez valóban az ő keze-e?
Mennyire megkívántam, hogy elolvassam újra! … Az a baj, hogy angolul olvastam és bár így is nagy hatást gyakorolt rám, most mégis kívánom, hogy a saját anyanyelvemen is elolvassam.
Az életem egyik furcsa problémája, hogy nem tudok szabadulni a múlttól, legyen az rossz emlék vagy jó, itt dudorászik a fülemben és nem hagy élnem a jelent.
