Csiklandósak az esték… Most ez jutott eszembe. Persze nem most jutott eszembe, hanem tegnap este, amikor hazafelé mentem a tornából, és nem végigfagytam az utat, hanem végig élveztem, kedvem lett volna sétálgatni. Eszembe jutott, hogy milyen volt egyetemistaként este kinn ülni a koli előtt és csak élvezni azt a simogató érzést, amit a társaság a levegő a hangok és az életkorom adott.. De persze ez nem jelenti, hogy most nem lett volna ugyan olyan jó, mert csak sétálni kellett volna és szagolgatni, beszélgetni valakivel, meginni egy sört ilyenek… De sietni kellett meg hát egyedül is voltam, Kisbéla aludt a kisszobában és Béla várta, hogy végre hazaérjek, hogy mehessen meccset nézni… Ennyi, ez a valóság. …Azért cuki érzés volt odabújni a Kisfiamhoz és elmondani neki, hogy nyugodtan aludjon, csak annyi történt, hogy Anya végre hazajött….
