Hihetetlen ez, hogy mennyi minden parázni való van az esküvővel… most ez a haj biznisz!
Csak nem csinálhatom magamnak, csak nem lehet olyan mintha kiléptem volna a tusolóból (bár eredetileg olyat szerettem volna).
Nem lehet, mert szétesik, nem lehet, hogy én csináljam meg, mert csúnya lesz, nem lehet, hogy összefogjam, mert a kiengedett a szexi, nem lehet, hogy kiengedjem, mert meghülyülök tőle. Nem tudom, milyen lehetne, szeretnék bele élő virágot, de nem lehet beletenni csak a szertartás előtt. mert elhervad, szeretnék… nem tudom most már tényleg, azt sem tudom, hogy én milyet szeretnék. Mások hogy bírják, hogy mindenen csak gondolkodnak megállás nélkül?
De végül rászántam magam hétfőn és elmentem a fodrászhoz, ahhoz, aki ott dolgozik közel hozzánk. Persze az, akit én ismerek nem volt ott, de volt ott egy másik, aki elég undok fejet vágott, de azért válaszolgatott a kérdéseimre, mondjuk csak olyan szinten, hogy ő egyáltalán nem csinál kontyot. (Persze Anyukám szerint ez nem konty, tényleg én nem is tudom, hogy mi a konty.) Na, mindegy, Ő nem csinálja, meg a hajam akkor mondom, talán a társa… az meg nem dolgozik szombatonta.
Oké akkor legyen a másik fodrász, akinél már voltam korábban és be is festette egyszer a hajam. Egy nagy szépségszalonban dolgozott a belvárosban. Nem baj kicsit messzebb van, de hátha elvállal. Ott azonban, üresen tátongott a helyiség, és legalább három helyen ki volt rá írva, hogy kiadó. Nem értem, hogy mehetett tönkre hiszen, bár én azt hiszem csak háromszor voltam, mégis mindig (legalábbis azon a pár napon biztosan) tele volt emberrel. Na, jó ekkor azt gondoltam, hogy ez jel, és nem szabad a hajammal foglakoznom tovább. Az után hazafelé menet láttam, hogy két szépségszalon is van egymás mellett, nem olyan messze tőlünk a város egy kies részén, és akkor lefékeztem… az jobb lett volna, de nem ez történt. Hanem tovább mentem és egy tripla y-nal a főút közepén megfordultam, miközben mindenki ledudálta a hajam, persze nem sikerült a kapubejáróban csinálnom mindezt, hanem csak a leg szűkebb helyen ahol még autók is parkoltak. Mindegy visszamentem, és persze nem volt ott parkoló, tehát még mentem egy kilométert arrébb és 20 percig gyalogoltam visszafelé. Végül megtaláltam a két szépségszalont, és bementem a kettő közül abba amelyik nem úgy nézett ki mint egy kínai büfé.
Ebben sajnos nem volt fodrász, de kaptam egy névjegykártyát, ezután bementem a büfébe ahol senki nem volt csak két ember evett az egyik pultnál, mondtam nekik, hogy a fodrászt keresem, mondta az egyik, hogy OK én vagyok az. A csajszi kb. 17 éves lehet, de akkor igazán jó indulatú vagyok. Nem baj, gondoltam biztosan a sors akarta így, adott névjegykártyát, bár egy csomó ideig kellett miatta könyörögnöm, és kaptam időpontot próbakontyra is. Sajnos hazafelé nem nyugodtam meg túlságosan, hogy majd ő fogja megcsinálni a hajam, de azért próbálkoztam. Többek közt azzal nyugtattam, magam, hogy ha szar akkor még mindig fönn áll az az eshetőség, hogy szétszedjük és én magamnak újra csinálom.
De ma azért inkább fölhívtam a másik csajt is (aki nem abban a szalonban dolgozik, amelyik úgy néz ki mint egy kínai büfé, hanem a másikban). Nagyon szimpatikus volt a hangja, és elvállalta, hogy szombat reggel megcsinálja a hajam. nem mondtam, hogy ez próbakonty lesz, hanem azt mondtam, hogy bálba megyünk este. (ami amúgy igaz is, mérnökbálba)
Vagy az overált fogom, fölvenni vagy a koszorúslány ruhámat csak azzal előbb kell kezdeni valamit, mert varrás mentén szakad.
Még egy kicsit visszatérek, a fodrászra aztán hagylak benneteket békében nyugodni! De az a csaj, akihez manikűröztetni járok, egy fodrászüzletben dolgozik. És az a „csaj, akihez manikűröztetni járok” a barátnőm (nem olyan igazi barátnőm, csak egy lány, aki a Béla évfolyamtársának a felesége, és kb. egykorú a kisfiam a nagyfiával, és amúgy igazán rendes lány és nincs vele semmi probléma) húga. Aki mellesleg nagyon jóban van azzal a csajszival, aki ott a fodrász. Na, mindegy, tehát ez a nő is fodrász és Ő abba fodrász kategóriába tartozik, akit ráadásul ismerek, tehát lehet, hogy az lenne a legjobb, ha Ő csinálná a hajam, csak azon kezdtem parázni, hogy mi van akkor, ha mondjuk, nem tetszik. Mert ugye akkor egy olyan nőnek, aki a „barátnőm” húgának (akivel én is jóban vagyok) a legjobb barátnője, kell megmondanom, hogy nem te fogod a hajam csinálni, mert nem tetszik, ahogy megcsináltad. Meg, ha véletlen megbántom, hogy „ronda lett a hajam” akkor a manikűrt is buktam. Értitek a problémám? De van az érmének egy másik oldala is, méghozzá az, hogy most csak azért ne csinálja, egy lehet, hogy jó fodrász a hajam, akit ráadásul ismerek, mert ismerem? Na, mindegy, ha e közül a kettő közül, akikhez próbakontyra megyek mind a kettő szar akkor nincs más hátra, mint előre és be kell vállalni, hogy ez-az kellemetlen lesz. Ráadásul meg kinézem abból a csajból, hogy tök jó hajat tud csinálni.
Fárasztó voltam ma! Legközelebb jobb lesz!
